Szükség

El kéne már menni innen,
Lelépni a valóságból,
Kimondni a végszót,
Eltűnni a vallomásból.

El kéne árulni az igazat,
Végleg befejezni,
El kéne tűnni úgy,
Hogy ne keressen senki.

Elkerülni minden,
Kíváncsi pillantást,
Lehunyni a szemed,
Hallani a megoldást.

Ezt kéne tenni,
Hogy egy sziklán ülve,
Te legyél a fény,
A sötétségbe lépve.

Meghallani a végszót,
És megérteni magadat,
Hogy megmutasd a világnak,
Az élet jobb, mint az akarat.

A hűvös levegő,
Cirógatná bőrödet,
S csak a szép emlékek után,
Éreznél örömet.

Hallani kéne már,
A legutolsó szavad,
Hogy ami eddig titok volt,
Az változatlan marad.

Itt kéne maradni,
A legelső évig,
Egy helyben állni,
A nyártól a télig.

Aztán elrepülni messze,
Hogy már semmit se érezzek,
Egy olyan helyet találni,
Hol csak álmomban létezek.

Elővenni egy papírt,
Majd tollat ragadni,
Leírni mindezt,
Majd csendben maradni.

A papírt nézni,
Melyről eltűnik a tinta,
Majd végleg eltűnni,
Hisz már mindenki tudja.