Nem emlékszem a napra,
Mikor megismertelek,
Nem emlékszem arra,
Mikor elvesztettelek.
Nem emlékszem a részletekre,
Néha már nem emlékszem rád,
Nem emlékszem milyen volt,
Mikor karod ölelésbe zárt.
Az évek egybefolynak,
Nem emlékszem a napra,
Mikor a szívem eldöntötte,
Hogy mégis veled maradna.
Nem értettem mi történik,
Ez barátság, vagy szerelem?
Nem tudtam, mit jelent a kettő,
Melyik a vak, s színtelen?
Vajon tudnálak-e szeretni?
Létezik-e szerelem?
Mely nem sablonos mese,
És nem szűnik meg hirtelen?
Szerintem csak egy álom,
Mely érzéseket gyújt bennem,
Mert akarom, hogy elfogadjon,
Hogy tudjam mit kell tennem.
Én elmondtam mindennap,
Habár csak rébuszokban,
Elmondtam, hogy nem értem,
Rózsaszín árnyalatban.
Elmeséltem százszor már,
Habár a szám nem beszélt,
De a szemem mindennap,
Órákon át neked mesélt.
De mostanra már úgy érzem,
Csak el kéne tűnni innen,
Elmenni egy másik helyre,
Hol egy árva szó sincsen.
Eltűnnék, hogy ne fájjon,
Eltűnnék, hogy ne győzhess,
Mert szeretni csak akkor tudsz,
Ha érzed, hogy veszíthetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése