Csillagok között

Felnéztem az égre,
Csillagos a mennybolt,
Felnéztem az égre,
S a te lelked is ott volt.

Eltűntél, s tudom,
Messze járhatsz már,
Túl a halál sötét,
Fénylő kapuján.

De felnézek az égre,
Újra látlak téged,
A fűben fekve súgom,
Hogy már csak miattad élek.

A csillagok között,
A te fényed rám vetül,
Mosolygok, mert tudom,
Hogy életed megtérül.

Érzem, hogy itt vagy,
S, hogy mellettem fekszel,
S, hogy csókokat lopsz tőlem,
Minden egyes reggel.

Tudom, hogy itt vagy még,
Habár csak lélekben,
Tudom, hogy szerethetsz,
Mindegyik életben.

Mosolygok mindennap,
Mosolygok lélekben,
Hogy egyszer majd ott legyek,
Abban az életeben.

De emlékszem egy nap,
Hiába kerestelek,
Így elmondom neked,
Hogy én mindig szerettelek.

Kint fekszem a fűben,
Felnézek az égre,
A csillagok közt most már,
Halványul a fénye.

Nincs velem többé,
S én nem mosolygok többet,
Most lelke a testével,
Mindörökké elment.

Felnézek az égre,
Csillagos a mennybolt,
Felnézek az égre,
De az ő szerelme régmúlt.